Szilvalekvár főzés: a házi, kézműves szilvalekvár főzése nagy divat lett mostanában. Te is elkészítheted, ha van rá időd és türelmed, mert elég hosszadalmas – de megéri.
Szilvalekvár főzés
Elkészítési idő: 4 óra 40 perc (ebből főzési idő: 4 óra)
Hozzávalók
-
3 kg szilva (olyan mennyiség, amennyiből bátran kipróbálhatod, de valójában tetszés szerint mennyiségből készítheted a lekvárt
-
nátrium benzoát (feltételesen)
Megjegyzés:
- Ez a lekvár cukor nélkül készül. Ennek az oka, hogy a szilvának magas a cukor tartalma, amely főzéskor besűrűsödve még magasabb lesz. így hozzáadott cukorra semmi szükség.
Szilva előkészítése főzésre
- mosás álló vízben
- szárak eltávolítása
- öblítés folyó vízben
- kimagozás
Felezett szilvák
Szilvalekvár főzés egyszerűen
Legjobb, ha olyankor kezdesz hozzá a szilvalekvár főzéséhez, amikor amúgy is sok időt töltesz el a konyhában, akkor az időddel jobban tudsz gazdálkodni, mert a lekvár főzés közben más dolgokat is elkészíthetsz.
- A kimagozott szilvát a könnyebb főzés kedvéért turmixolhatod, ledarálhatod, feldarabolhatod de félben is hagyhatod (ez a végeredményen nem fog változtatni). A darabolással gyorsítod a folyamatot, mert a feldarabolt szilvából kezdetben gyorsabban eltávozik a víztartalma.
Darabolás botmixerrel
- Felteszed főni egy lábosban. Lehetőleg ne zománcos edényt használj a főzéshez, hanem rozsdamentes acélból készültet, abban kevésbé fordul elő, hogy odakozmál az aljára.
Előkészítve főzésre
- Lassan melegíted, hogy kiengedje a levét. Főzés közben sokszor keverd meg.
Szilvalekvár főzés 1
Szilvalekvár főzés 2
Szilvalekvár főzés 3
- Addig kell főznöd és kevergetned, míg a szilvalekvárt egy kanálra téve megfordítod, és nem esik le róla.
- Amikor a lekvár már elérte a megfelelő sűrűséget , forrón üvegekbe teszed, parányi mennyiségű nátrium benzoátot teszel a tetejére a biztonság kedvéért (ha nagyon tisztán dolgoztál és légmentesen lezártad az üvegeket, akkor nem szükséges).
Üvegekben
- Lezárod.
- Száraz dunsztban tartod egy napig, majd felcímkézve a helyére teszed. Ha szeretnéd, hogy szép legyen vagy később ajándékba adod, textilborítót tehetsz rá.
Elkészítési idő:
- Tisztítás, kimagozás: 30 perc
- Főzés: 4 óra
- Üvegekbe rakás: 10 perc
Összesen: 4 óra 40 perc
Szilvalekvár tárolása, felhasználása
- Tárolása hűvös, száraz helyen történjen. Évekig eláll.
- Ezt a sűrű szilvalekvárt süteményekbe szokás tenni, például leveles vagy hájas tésztából készített különféle formájú sütemények kiváló tölteléke lehet. A címkére jegyezd fel a készítés dátumát, így fogod tudni, mikor készült. (Több évig is eláll.)
A szilvalekvár főzés hagyománya
Ez a lekvár nagy üstökben készül ott, ahol sok szilva terem. Nem magozzák ki a szilvát, hiszen ez nagy mennyiségnél igen nagy munka lenne, hanem összenyomkodva, maggal együtt kezdik a főzést, és egy idő után szitán történő áttöréssel távolítják el a magokat. Kisebb mennyiségben viszont célszerű főzés előtt kimagozni. Ha főzésére szánod magad, akkor jó, ha figyelembe veszed, hogy ez a sűrű szilvalekvár cukor nélkül készül.Cukor tartalma a főzés alatt nő meg, ezért órákig kell főzni. Kisebb mennyiséget készíts először, hogy felmérd, neked mennyi időre van szükséged az elkészítéshez.
A szilváról itt olvashatsz
A darabos szilvalekvár receptjét itt találod.
A gyors szilvalekvárról itt találsz leírást.
A fűszeres szilvalekvárról itt írtam.
Képek: saját készítésű lekvár saját felvételei
Kedves Zsuzsa!
Mint a szilva és a dió „hazájában” ( Milota , amely diójáról híres és ebben az évben az ország tortája is erről a dióról kapta a nevét) felnőtt, de távolra került háziasszonyként megosztanám saját tapasztalatomat veletek.
Gyermekkorom szép emléke az egész éjszakán át tartó szilvalekvár főzés a rézüstben, a hosszú kavarólapáttal és a hozzá tartozó jóízű beszélgetésekkel, ahol a környékről többen összegyűltek.
Ezt a kemény, cukor nélküli lekvárt kizárólag az apró, magvától nem váló, nálunk „nemtudom szilvának” nevezett gyümölcsből főztük és ezért nem is lehetett belőle kiszedni a magvakat. Így én ezt a hagyományt folytatva készítem a lekvárt egész más körülmények között, ha tudok hozni szülőfalumból megfelelő alapanyagot, mivel ezt a szilvát nem találom a környékünk piacain. Hosszú évek tapasztalata, hogy másfajta szilvából nem olyan az íze a lekvárnak, mint amit mi megszoktunk.
Én nagy fazékba (20-25 literes zománcozott fazék) maggal együtt teszem ezt az apró szemű szilvát, kicsi vizet teszek alá, hogy ne égjen le. Aztán amikor már szétvált a gyümölcs héja és néhány mag már külön van a masszában, akkor passzírozóval (a piros színű kb. 25 cm átmérőjű, 3 féle betéttel árusított) viszonylag gyorsan átpasszírozom, kiválik a mag és a „ciberét” tovább főzöm (akár éjszakába nyúlóan, vagy másnap folytatom) a teljes keményedésig. A család tagjai is bekapcsolódnak a folyamatos kevergetésbe, mert nem lehet magára hagyni.
Már sok egyszerűbb tanácsot kaptam (pl. a sütőben való készítés), de szerintem ezt a lekvárt „ízesíti” a rááldozott idő és a mellette eltöltött sok-sok beszélgetés és gondolkodás.
Örömöm, hogy az évekkel ezelőtt ültetett 11 facsemetéből, amit az ősök tövéről szedtünk ki most már két fán is szép termés van. Lehet, hogy ha egyszer mind komolyan termő fa lesz, akkor újra nekilátok a rézüstben való lekvárfőzésnek, hogy az unokáim is megismerhessék ezt a technológiát.
Bodorné Erzsike
Kedves Erzsike!
Köszönöm az értékes hozzászólás és azt, hogy megismertettél bennünket egy igazi hagyományos szilvalekvár készítésével és a hozzá kapcsolódó gondolatokkal. Nem is tudtam, hogy a nem megvaváló fajtákból is szoktak lekvárt készíteni, mert régebben el sem tudtam képzelni, hogy a magokat átpasszírozással is el lehet távolítani. Erről én is csak nemrégiben hallottam. A különféle szilvafajtáknak biztosan más az íze, Te a szülőföldeden termőét hoztad magaddal.
Örömmel hallom, hogy még réz üstben is szeretnél szilvalekvárt főzni. Biztosan nagy élmény lesz.
Szeretett üdvözöllek!
Zsuzsa
A szilvalekvár szerintem igazi hungarikum. És most az igazi szilvalekvárról beszélek: arról, amit cukor nélkül, nagy üstökben sokáig főznek. Amelyikben pöntyörős szilvahéjdarabok vannak, és amit régen cserépköcsögökben tároltak. A lekvár teteje megbőrösödött és így évekig elállt. Aki még nem kóstolt ilyen igazi szilvalekvárt, nem is tudja, mi a jó. A szilvalekvárral szembeni legnagyobb szentségtörés véleményem szerint az, ha ledarálják, illetve ha zselésítős cukorral teszik el mert nem főzik be rendesen jó sűrűre. Ugyanis a hosszadalmas főzés vége felé kap egy karamelles ízt a lekvár, egy összetéveszthetetlen jelleget. A hagyományos, igazi szilvalekvár valódi esszencia. Isteni étel, mennyei finomság. Hát… én rajongok érte bizony.
Kedves Earle X. Padilla!
Köszönöm a hasznos kiegészítést. Zselésítős cukrot nem használok a lekvárokhoz és darálni sem szoktam, néha botmixerrel összetöröm a gyümölcsöt, mert azzal lehet sűríteni. Nem is gondoltam, hogy a szilvalekvár esetében még ezt sem tanácsos. Mindig azt hittem, hogy a cukor nélküliség és a hosszú idejű főzés a lényeg. De valóban, ilyen hosszú idő alatt még félbe vágva is szétő a gyümölcs. Arra nem is gondoltam, hogy karamellizálódik is közben. Hiába, holtig tanul az ember!
Hat en rovid befozessel zselesitovel tettem el leturmuxoltam es 5-percfozes utan kesz volt.De ize nem jo nemtudommeg felfozhetem e ujra hatha ehetove valik !
Zselésítőből is többféle van. A legjobbak azok, amelyeket magas pektin tartalmú gyümölcsökből (pl. almából) készítenek. Vannak azonban állati eredetű zselésítők is, azoknak valóban van valami kellemetlenebb ízük.
Őszintén szólva nem hiszem, hogy ezeket az anyagokat főzéssel el lehet távolítani, de próbáld meg egy kisebb mennyiséggel. Azután dönts arról, hogy mi legyen a többivel.
Zselésítőt akkor érdemes mértékkel használni, ha a gyümölcsnek alacsony vagy alig van pektin tartalma. Ilyen pl. a narancs vagy citrom bele, de ha héját is teszel a lekvárba, akkor már ezeknél sem kell zselésítő, legfeljebb nagyon kevés. Ilyenkor is érdemes megnézni, mi van a zselésítőben.
Én most kezdetem az életem második szilvalekvár főzését, ami hála a sok információnak nagyon jól sikerűlt! Igaz nem 10-15 orán át főztem csak 7.5 óra de ízre nekem nagyon finom lett! És csak lábasba de az eredmény magáért beszél!
Kedves Zsóka!
Itt valóban annyi információ összegyűlt, hogy ezeket felhasználva a szilvalekvárt már szinte el sem lehet rontani. Sajnos, az üstben főzés csak kevesek számára lehetséges.
Az én gyerekkoromban nagymamáméknál nyaraltam minden évben. Még üstházunk sem volt. Nagyapám a földbe ásott egy üst méterű gödröt, abba betett 3-4 téglát, arra tette rá az üstöt. Ez alá dugdostuk be a venyigét, azzal fűtöttünk alá. Ebben főztük a szilva lekvárt.
Nagymamám ezután tejes cserép köcsögökbe töltötte a sűrű szilva lekvárt. nem tett bele cukrot, sem szalicilt. nem volt celofán és befőttes gumi sem, hanem zsírpapírt és madzagot használt. Azóta sem ettem olyan finom ízű lekvárt. Most is próbálkozok majd ilyen lekvárt csinálni, de sajnos sosem sikerül.
Tisztelt Kispacek! Ne add fel! Az idő neked dolgozik! A múlt komoly dolog! Sok sikert! Üdv, Csaba
A régi öregek tudtak valamit, amit mi már többnyire meg sem tudunk valósítani, mert nem nagyon van rá időnk, meg üstöt sem lenne nagyon hol tárolnunk – bár annak, aki kertes házban lakik, még megoldható. A sűrű szilvalekvárba nem is kell cukor, hiszen a cukor tartalma – minél sűrűbre főzzük, annál jobban megnő. Ettő el is áll a lekvár és nem kell bele tartósítószer. A lekvár ízét szerintem a szilva fajtája határozza meg, továbbá a szép emlékek is befolyásolják. Lehet, hogy ugyanolyan jó már a lekvárod, csak azt a régit az emlékezés is befolyásolja. Én zsírpapírral és cserép köcsöggel már nem dolgoztam, de a celofán alatt (mivel nem légmmentes a lezárás) a lekvár tovább sűrűsödik. Őszintén örülök, hogy ennyire ragaszkodsz a hagyományokhoz, hiszen fontos, hogy őrizük őket.
Egyetértek. A csúcsokat addig kell szem előtt tartani, amíg el nem érjük – ez még a szilvalekvárra is igaz.
A szilvalekvár legfontosabb alapanyaga az érett szilva! A piacon vett nem ilyen, illetve ki kell válogatni a teljesen éretteket. Könnyen felismerhető mert puha, sárgás színű a húsa és aromás ízű. Ez a szilva nem piacos, tehát csak saját fa alól szedhető ilyen minőségű szilva. Ha zöldes színű a hús színe abból nem lesz megfelelő minőségű lekvár.
A megfelelő alapanyag – mint minden befőzésnél, itt is valóban nagyon fontos.
Nekiláttam a szilvalekvár főzésnek. Natur tettem fel egy magas falú kuktában (fedő nélkül). Alig kezdett melegedni, máris fröcsögni kezdett. Mi a teendő vele?